Sejtjében minden egy
Sejtjében minden egy,
a rózsa és az ember.
Nem, nem vagyok a vízcsepp bölcse!
A tenger még azért is tenger
mert mély, örvénylő és határtalan
s hogy kedvét töltse
a virgonc fergeteg
a végtelen vízen.
Legyek bár balga, nem hiszem
hogy az egésznek tükre az egyén
Parány-arany csak gondolat a tű hegyén
csak úgy arany, ha csengő, pengő sárarany
s azért arany, hogy vágyam váltani segítsen.
Nem, nem vagyok a vízcsepp bölcse!
A tenger még azért is tenger,
mert mély, örvénylő és határtalan
és milliárd sejt még azért is ember,
mert eszmél, szenved, hisz és párja van.
Egy gondolat csak gondolat
de együtt minden gondolat: az Isten!
Megjegyzések