Sejtjében minden egy

 Sejtjében minden egy,

a rózsa és az ember.

Nem, nem vagyok a vízcsepp bölcse!

A tenger még azért is tenger

mert mély, örvénylő és határtalan

s hogy kedvét töltse

a virgonc fergeteg

a végtelen vízen.

 

Legyek bár balga, nem hiszem

hogy az egésznek tükre az egyén

Parány-arany csak gondolat a tű hegyén

csak úgy arany, ha csengő, pengő sárarany

s azért arany, hogy vágyam váltani segítsen.

 

 

Nem, nem vagyok a vízcsepp bölcse!

A tenger még azért is tenger,

mert mély, örvénylő és határtalan

és milliárd sejt még azért is ember,

mert eszmél, szenved, hisz és párja van.

Egy gondolat csak gondolat

de együtt minden gondolat: az Isten!