Szall a fust Utanad

 Mint vonat után szálló szürke füst

Úgy, húz utánam most a néma bánat

És bennem száz kerék ha zugva-zúg 

Jaj nincs sehol egy csendes, árva zug

Ahonnan most én nem szállnék Utánad.

 

Szállnék Utánad s füst vagyok csupán

Tűznek, vágynak, álomnak szürke füstje 

Szállnék, de zárva tűzem ajtaja

és nincsen szél, mely Hozzád hajtana

s magába nyel az őszi ég ezüstje

 

És nincs vonat, hogy elhúznék utána

és nincs hajó, hogy vízen szállva mennék

Kergetlek egyre..szállva, hullva, égve

és eltűnök az Örök-Semmiségbe,

mint szálló füst mint csendes őszi emlék.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.