Vannak persze

 Vannak persze, kik lent vesznek el

Lomha gályák zord evezői mellett

Mások fent a kormány keréknél élnek

Látják csillagok és madarak útját

 

Vannak, kik bénultan itt feküsznek

Az összekuszált lét mély gyökerénél,

Mások büszke trónusa fent áll

Istennőknél, a királynőknél,

S ott úgy ülnek, akárcsak otthon,

Könnyű fejjel és könnyű kézzel.

 

 

Mégis áthull onnan egy-egy árnyék

A többi ember életébe

S össze vannak kötve örökre

Mint a földdel és levegővel

 

 

Mélyen elfelejtett népek fáradalmát

A pilláimról nem tudom lerázni,

Sem megrémült lelkemet eltakarni

Hogyha néma csillagok zuhannak.

 

 

Sorsom mellett ezrek sorsa szövődik

Mind egymásba tekeri őket a Végzet

S több a részem, mint e csendes élet

Karcsú lángja, vagy vékonyka lantja.