Vigyazz nagyon

 Ha föléd hajolok,

mint tó fölé,

tükrözd tisztán arcomat.

Ó, tükör, tiszta tükör,téged kutatlak

ki vak vagy a világnak

s csak engem tükrözöl.

Fáradt arcomat

gond és kín redőzi már

de tükröd tiszta fényét

csak egyszer szórd reám

s újra szép leszek,

mint kit bűne átka nyom

s görnyedten hordja kínos éveit

téged keresve folyvást,

míg megváltó lángodat eléri.

 

Ó, de vak leszel örökre,

s élted is elveszett,

ha más tekint beléd.

S mi öröme lenne,

hogy megelőzött engem,

ha önmagát is megelőzte,

s megölt tégedet,

önmagát, mert el nem felejtheti

arcodat,

nem felejtjük az arcokat!s téged,

ki ha rám találsz,sírni fogsz,

mert kifosztottak,s üres lélekkel,

fájón meredsz majd felém

mint egyetlen cél felé,

melytől, mielőtt elérted volna,

elragadtak gonosz kezek.

 

 

 

Vigyázz tehát s őrizd fényedet,

mert várok reád

ki láthatatlanul közeledsz felém

Várok reád,s míg el nem érsz

megváltani engem,

ó, jaj, tépő vággyal,

kiket előtted láttam:

a »sok« emléke kísért.

Vigyázz s el ne áruld magad,

míg reám nem találsz,

hogy rontó kéjjel, boldogan

utadba álljanak,

kiknek te cél nem is lehetsz.

Várj és keress,éjjel és nappal

szüntelen,reménytelenül is

reményteljesen.

Ha elveszítsz s elveszítlek téged

boldogtalanok,

nekünk már mit sem ér az élet

Vigyázz tehát, vigyázzatok!

te és ő s mindannyian,

boldog csak az »eggyel« lehetsz,

s ha ezt elveszíted

a »sok« meg nem vigasztalhat téged.