Rozsaim fuzere

 Hol az aszparágusz s rózsáim füzére,

hogy feldíszítsem újra deres hajzatom?

Vigadni vágyom, bár az évek súlya nyom

vigadni és dalolni kacagó zenére.

 

Hol vannak kék barlangjaim s a földig ér-e

dús fáimnak gyümölcse roskadt ágakon?

Nyargalni vágyom én ifjonti vágyakon,

világgá újra múltam tündérszép hegyére.

 

Az öregség derűs, ha homlokán ragyog még

a fiatalság fénye, mely, lám, hű marad

ahhoz, ki zord sorsával bátran szembeszáll.

 

az öregség nem szomorú, hogy kikopott rég

az életből, nem sérti balgán gúny s harag,

ha ott is víg, hol árnyat vet rá a jövő halál.