Megkertelek

 Lásd, megkértelek

hadd már a bánat hűs kezét

el is vettem rólad felét,

hogy könnyű légy miként a szellő

amely sötét barlanglikban nő,

karmokkal, forrongva

és hiába jön e szép világra.

 

Légy már értelmes

és büszke és reménykedő

ne hallgatag, fázó, leső.

Oly kiforrott ércből való ok,

mint öntudatos fiatalok

kik önmagukat szűrik a szitán

más szenvedély után.

 

Dobj ki szívedből,

lágy bánatot s zord szerelmed.

Tiszta tükör légy, mint gyermek

ki derűs, ártatlan és csak szemlél,

így ocsúdik majd lelked,el él,

s hogyha szólít az új világ, mondd csak 

s körülülnék fülelő vas-ifjak,

 te elmeséled gonddal,

hol voltál,mit láttál s hallottál.