Tavaszi vers

 A fényes égből szédítve embert és

bogarat ömlik ránk a jóságos meleg.

A sárga nap kancsi, meghízott képpel

egy pocsolya vizében tetszeleg.

 

Kertünkben az utat beszegte a fű,

mint smaragd tintával húzott margó

.A kapunál bírálva bámulja bimbózó

cseresznyénk, szakálas, vén csavargó.

 

Napestig szerelmes nótákat harsog

,falusi cselédünk, a kékszemű Kató

,és a kertben tíz évet ifjodva vidám

füttyszóval rózsafákat nyes nagyapó

 

A Piac-téren ordítva pöcköl színes

agyag golyót érctorkú gyereksereg

.Macskánk átkóborolt szerelmes

éjtszakák mámorában szendereg

 

.Nálam is tündérek jártak az éjjel

.Ott csillog a füvön könnyük: a harmat

.És az a nagy piros virág úgy hajlik

az ablakból rám, mint az ajkad.