Isten lanya vagyok

Lassú, figyelő a lépésem.

Ügy látszik: tétova kanyar.

Mintha nem tudnám: hova igyekszem.

Kérő, meleg a nézésem.

Ügy látszik: a szemem keres.

Mintha nem tudnám: ki van előttem.

Finom, halló a fülem.

Ügy látszik: mégse hall néha.

Mintha nem tudnám: ami fáj.

Csukott, mosolygó az ajkam.

Ügy látszik: néma néha.

Mintha nem tudnám: mit feleljek.

Játék, vonaglás az arcom.

Ügy látszik: ördög ül rajta.

Mintha nem tudnám:hogy 

Isten lanya vagyok

Hidd el, annyi volt az egész tavasz,

Hogy fecske fészkelt az eresz alatt.

És nézd: a nyárból az jut ki csupán,

Hogy ki-kinyúlok a keze után .. .

Lassan eltűnik minden földi nyom

És ő is földi férfi jól tudom.

Kezét, a kezét azért keresem,

Mert én magam már régen temetem.

S úgy érzem mindig, mindig úgy hiszem,

Amikor visznek, majd ő is viszen,

Ez a tíz ujja, ez a két keze...

Aztán .. . ki tudja... mi lesz majd vele?!