Szerelmunk orok

 Egymásra lelünk mégis te meg én

szép végű lesz a Szerelem regény

felhők ,bánatok és sötét napok

borúján a Nap ismét kiragyog

 

Egymásra lelünk,bár egész világ

irigyen kígyót-békát is kiált

százszemű furfang semmiségbe vesz

ha én szeretlek és ha te is szeretsz.

 

Egymásra lelünk,a felhők felett

El még az Ur,látja a szíveket

Tudja milyen tisztán szerettelek én

segítő karját kinyújtja én felém

 

Nem is volt boldog,ki nem könnyezett

nem is szeretett ,ki nem szenvedett

a napfény sem örök,sem a ború

a dal is úgy szép, hogyha szomorú.

 

Szeme ibolya ,arany a haja,

rengő liliom menése jövése

hajnali égbolt ,legszebb csillaga

lerepült az én szívem közepébe..

 

Annus a neved száz dalba sóhajtom

Annus az alkony a hajnal a tiéd

dalaimban szelíd ritmusa táncol

Tipegő lábad halk lépteinek

Segítő karját kinyújtja felém.