Tükorarcom

 Tükrömből göndör fő mered felém

domború homlok, mélázó szemek,

Mik messzi néznek hosszan, réveteg,

Mint csillagmécsek az ég mezején.

 

A sápadt arc bús, ványadt vérszegény

Halánték táján vékonyka erek

,Az orr cimpám néha megremeg

ajkam zárt s merev mint holt remény.

 

 

Ám mélyen lent e csüggedt maszk alatt

Vad vágy lobog s a béklyós akarat

jajongva rázza ólmos láncait,

 

És lázadoz és lázadoz vadul,

De béklyóiból meg nem szabadul.

..A szívfalán csak vérző rést hasit.