Az uvegharang

Az üvegharang alatt

A nyugalom s a csend üvegharangja

borul rám hűvösen,dermedten

csitítja sajgón lázadozó vérem

tán úr lehet a szívem felett.

Csendesít,békit.égre törő vágyam,

lángját oltja ,betakar és elfed

így majd a zsongító magány elaltat

s megpihenek mint a fáradt gyermek.

De hasztalan a vágy ,a vér s a lázam

érzem nem tűr féket sehogy magán

fénye tüze magasra csap ,merészen

s gyújt és rombol és pusztít a lángja.

És fejem gőggel emelem a magasba

élet kell,cél kell.mozgás ,nyugtalanság

és hangom óriás erővel szakítja

ahol a csönd feszült üvegharangját..