Csupa értelem

 Kacagó örvénybe hullt idok

zizegnek az izzó erdők tövén 
s a nap sárgás villanások övén
az égen máris fénynek kell lenniük

Csupa ringó-bomló susogással 
őszi légnek nyálkás fodrai
keringenek köröttem az idő bomlással
behálózva sorsom szennyeit.

Ami emberi volt könnyen tapadt
szelíd csillagom lazán vezérelt 
nem tagadtam meg sosem szívemet
szájam némán őrizte testemet.

Mert rabja voltam az ég kékjének,
a levegőtlen földi káoszban
mint az emberiség részecskéjének
túl érleltem magam szokásokban.

Valami földöntúli forróság hevített
földöntúli újuló erővel lobogott ,
s megcsapott a maga gyönyörében 
de már eltűnt a homály bűvkörében.[vilhelemB.