Gyermekláncfuvek vagyunk

 Olyanok vagyunk, mint a gyermekláncfű,

Melyet fehér vitorlák koronáznak.

Állunk a természet véghetetlen rétjén

S alig érünk ki, alig látjuk egymást.

 

Jön egy szeles kölyök

Letép, közénk fúj

S mi szerte szállunk

Mint a rétek vitorlásai

Egymástól elragad a szél

S ki tudja hová hullunk ?

Ki tudja: hajt-e majd gyökér?

 

Szép, szép a táj, amerre szállunk

Hímes mezők, hegy, völgy és városka

De talán arra sohasem találunk,

Kivel a kicsi vackon

Csodálatos jövőnket 

festegettük

Jött egy szeles kölyök,

Letépett és közénk fújt.