Lángot lángra

 Hogy zeng és zúg és sistereg

a ház felett felett,

vörösre festve fekete eget,

a szétsziporkázó szikra-sereg

 

A tűz! Most bosszút áll,

 mert béklyódba zárod

hiába várod,hogy megfékezik.

 

Nézd azt a feltörő, véres lángot

ahogy büszkén fel az égre hágott,

majd megfojt téged,

te remegő féreg,

te úr, te senki:

itt az elemek harcolnak veled 

A dacos, önhitt emberséged

milyen silány, kis semmivé lett

mikor fellángolt

lángra űz a tűz.