Nyárútó

  A hegy, a kert, a temető

Kopott, tarka rongy a nyárból

Aszott testű unt szerető,

Akin a gond sáncot árkol.

 

 

A krizantém riadt, fakó,

Rőt levele hervadt, tépett

Vércsepp szárad, ahol a bakó

Lába tegnap rálépett.

 

A tetőkön szürke köd ül

A nap mintha csak döcögne

Félve lessük ajtók mögül,

Mikor áll meg vért köhögve.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS