Titkok titka

  Mögöttetek a titkok titka lappang

 És akit el nem érek soha, az a barát

Itt szemben állok most az árnyékommal

 És az is sápadt, az is halovány.

 

Lábam alatt az utca pora reszket,

De előttem ti némán álltatok

Némán, titkosan, mint ősáldozáskor

 A piros arcú bölcs  nagy papok.

 

S én úgy, mintha panoráma-ajtón

Kukucskál be a kandi, kis gyerek,

Úgy vágyom látni, mit, mit rejtetek?

 

Aztán egyszer én is csak elalszom.

S úgy emlékszem rátok elmerengve

Mint két lecsukódott halottszemre.