A Hold -kaland

Nincs mitől félned

senki sem fél tőled, 

a neked szánt élmények

elterülnek szemérmetlen ,

s bennünk maradt szájunk íze

ki kiáltja jövőnket ,

míg a vétkek keringenek

ott ahol senki sem vétett .

S a régi nyári éjszakában

mikor egymás testét fogtuk

 láttad- e a holdfogyatkozáskor?

neved a Holdba fércelte magát

egy hazug álmon összetörve

holt csillagok medrében.

Nincs mitől félned ,

ha nem vagyok veled , vétkezek,

de már csak téged nélkülözlek,

és félek attól ,ki nem fél tőlem.

Most már nem látom a Holdat régen

még mindig elfogyóban kering

minden mi nélküled terem

egy száll aranyvirág vétkekkel.