Asszonyi torodesek

 Asszonyi tüzemet tüzesebbnek érzem,

megszakadt csók után, utánad vérzem,
ha most ott volnék a fehér vetett ágyon,
lehunynám szemem, hogy semmim se fájjon.

Hírnevet, babért úgysem szereztem,
asszonyi eskümet szerelemből tettem,
hol vagy te kifestett nagyképű álom
gyertek, vigyetek, most nem bánom.

Megszököm erdőkön, dombokon,
életem, halálom egyszerre feldobom,
nem tudom kettőből melyik hull fejemre
az a második biztos, hogy jobb lenne.

Magamnak jósolok, mint a dalai láma,
vagy kolostor kövein a Buddhista árnya,
Napért esedezek, s az arcom váltja színét,
de makacsabb a halál, buta köveinél.

Ki nekem kritikát ír, írjon csak igazat,
ne műveljen vasból gyémántos aranyat,
nem ráz fel koporsót a hangos üdvösség
nincsen mit fújjon, lengessen a szél.