tükörbe, hajad őszül,A szemed alján szarkalábak,Nézésed már nem harcos nézésS az én szemem is könyelábadt.Fehér kendővel intek Feléd:Kössünk békét én régi párom,így deres fejjel visszanézőn,Mért harcolunk még mindenáron?Belefáradtam, hagyd a harcot,Hisz oly hamar öregszünk, meglásd.Nézz a tükörbe: őszülünk már,Mikor fogjuk szeretni egymástfPapp Ibolya.- 3 1 0
Amerre mentem
Amerre mentem üde és tiszta S vadvirág-szagú volt a levegő Kéklő távolban felhő ült a fákon Sugárkévék aranyozottak az égen. Földig virágban kökénybokrok álltak S a virágokon zöld hátú bogarak Zsongtak, zümmögtek a napsütésben És menta-illat szállt a levegőben. Mély, völgyekben templomi csönd pihent És mentem, mentem nagy-messzi mezőbe Lankás dombok alján juhok legeltek És furulya szólt pajkos-vidáman. És fönn a magasban pacsirta énekelt És sárga lepkék szálltak és fehérek Ünnepi díszben pompázott minden. Amerre mentem minden mosolygott Csak én, én voltam szomorú e napon És fájt a szívem ,fájt szegény nagyon.
Megjegyzések