Szabadon szeretni

 énfergek házamban egyedül

körülöttem suttogó neszek, 

tépelődőm búsan keservesen

vad sóhajtásom csupa kérelem.

 

Ridegre fagyott álmom jégverem

szilárdan sorban áll sejtemben

fontoskodva keresem menhelyem

s őrültségemben folyton keringek.

 

Lehet átka a múlt gyönyörömnek

félbemaradt lenge gyötrelemnek

hangosan gondolkodik fájó énem

bizarr álmomban, búsan letörten. 

 

Talán tévesen értettem mindent

érett szerelemnek nincs helye ,

modern világban kidobott testem

kecsegtetve nézi fájó keservem.

 

Voltam emberségnek szent jegyese

viseltem arany koronát fejemen 

smaragd kövekkel díszített ékem

átváltozott szoros vas kerékre.

 

Zavaros világnak pusztuló szigete

csak fájdalmas húsommal van tele

bársony érzéssel sokkolt testem

megtelt büszke reménnyel.