Utolso emlekem

 langolo arcom kezedbe temetem

s csokolom egyre mind a ket kezed

boldogsagom nem ismer szegyent

varom ,hogy kezed fejemre tegyed.

 

Nem simogatunk nem olelkezunk

nezzuk egymas szemet ,mélyen

benne van minden mi t érzek 

minek masat nem ismerem.

 

Elcsitult csendben halk zeneszo

zeng valahol varazsken felenk száll

csak szivek dobogasa jelzi a nyitanyt

szivem telitodik bezarva magaba.

 

Csokos hajnalban vig mosoly arcomon

egymasba nyilik ket tiszta tekintet

álmaink meresz holdtoltettt olelget

es tudom,hajnalban mennem kell