Egy csendes délután

A délután nagy makszirmokat hint el

Az óra is olyan álmosan  ketyeg

S az utca zaj, mely halkan szurodik be.

Amint a villamos lustán csilingel. 

A szalmasarga  függöny  meg sem  rebben

Arany rózsákat tűz  reá  a napfény, 

S egy vén karosszékben, az ablak mellett 

A férjem szunnyokal  csendben.

Én  lassan elmerengek lelkem gondjaiba,

Illatok lustán  terjed  ,mintaz álom 

E kis lakás ma csöndes, nyugalmas

Nincs  benne ma  se nagy öröm,se bánat. 

S a másik kis szoba hűvös csondjeben, 

Fiam úgy alszik a kis hálós  ágyban, 

Miként  lehunyt  szemű  pufok  kis putto 

Egy barna,vén oszhaju  festő  képekben. 

Vilhelem Margaréta -Orminisan/W.B/

25.12.2021.