A szerencse kilincse-------W.B.

Már csak a csend mi körülfogja testem
s bárgyúan fülembe súg
s a közömbös vad éjnek nyugalmában
játszik hatalmával az éj tengerén .


Néha megkísért titkos vágyakkal
mit elnézően hanyagul viselek,
ténfergünk varázsos összefonódásban
tápláljuk egymást végzetesen.

Úgy állok megfeszülten a síri csendben
izzadt homlokom törölöm ,
de csak rongyos ,gyűrött ráncok sebe
tarkítja gőgös , félig kihunyt szívem

Mert nem mindig azé a szerencse kilincse,
aki örömmel kapaszkodik rajta
a kapzsi vágyaknak ringatott kegyelme
együgyűeknek is kézről- kézre adja .


Szívemből már kimúltak langyos dallamok
mik megőrizték friss tavaszi képem,
már az emlékek is csak keringnek velünk
körülhatárolva a haszontalan csendet.