Figyelj a pillanatra----Wilhelem

Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen
bűnöket facsartam belőled tisztán 
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .

És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek
de útjaink a méreg zenés zászlója
alatt, rongyosan felettünk lengedezett .

És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjaiban
sokszor fortyogva keverted álmom,
s pokolra csaltál laza szégyennel.

Most amikor már földön túl járunk
árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csatázni vágytam
ma kínálgatom némán kegyelmem .


Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bösz haragom
fehér karjaimat égre szabadítom ,
                     s üdvözöllek forró kéjjel bolondul.  [Wilhelem]