Meggondoltan-----WILHELEM

Meggondoltan

Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menete
s a kin kopogott görcsösen
lepergett a kálvárián meztelen
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
álcázott érzelmekkel
mint az ellenségek
néztünk egymásra hidegen.
Most sem tudom miért
repdesett a szél lelkedben ,
s oly kócosra fújta magát
hogy szinte felrobbantotta
tévelygésed zavarát .
Bénára nyöszörgött bennem kedvem
s lassan szemedet fürkésztem
de réveteg,nehéz
ravaszságot véltem ,dühösen
s tenyeremet a szádra tettem .
Csitt ,ne most ,ne most
majd máskor mint holdkórost
simogass és becézz ,
még forduljunk egyet rosszkedvűen
súlyos lepelben csak sötétség
keringett megdermedten ,
holott siratni sincs kedvem
csókok nélküli illetlent ,
ha majd ha múlásba fullad minden
kapukat reteszelünk végzettel
vas lakattal felszerelten
de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}