Pardon me-----WILHELEM

Ítélkező percek pörögnek bennem
lenézem szándékkal akaratom
közben bőrömet nyúzzak százfelé,
a szidalmazó gondolatok,

lagymatag testemre hamut szórnak
ádáz vakmerő indulatok,
szinte örvendek az álnok harcnak
így magamat tisztára moshatom

ferde rímekkel , szakadt hézagokkal
nem bírom terhemet leszakadok
a sántító versek rímei miatt
úgy érzem lassan szétrobbanok

és dühömben az igazat keresem
a kifordult Világnak képén
semmi sem biztos, súgom magamnak
mert itt ,ott az emberiség képtelen

rendet falazni a világ fájdalmán
büszke lelkek könnyben hevernek
s a logika már egy külön érdem
és beismerem ,hogy nem véletlen

hogy rossz korban rossz órákban élek
csahol a kutya minden sarkon
és aki rest nem logikázik mérvadón
pardon_ szóval nem oldja meg végzetem. W.B.