Lélekharang--WILHELEM

Egyre távolodik, lélekharangod
csak a szomorúságom vánszorog
szuszogó lombok között kievickélek
mindenen túl, keservesen ,bünosen.

Kis sebzett szívem bent fintort vág
felkacag ismeri keserűségem dalát
csak ő tudja hogy minden álomvilág
nem tud rendet teremteni ,ostobaság

lenne újra suttogni szerelmes hangon,
mikor vígan szaladtál évekig sudáran
kifulladva ölelő karjaidban,kamaszon
míg percekig egyre suttogtad hangom.

Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,semmit karolok
a por csak egyre szálldos körülöttem
és futnék a félhomályban közeledbe.

Mert minden szerelem így végződik
ha megpattan egy rugó csaló szívben,
pillanatig megcsap a nap bíborszínben
elfelejted hogy valaha is feldühödtem.