A virág ház emlékére--WILHELEM

Gazdátlan ház rég ,ablak nélkül
fakó cserepek lyukas tetején
falain még látszik hajdani festék
akácfák őrzik egyre kinyílt testét.

A ház csupa rom ,falai repedtek
itt -ott csepeg rajtuk egy vízcsepp
gerendás teteje elenyészett rég
az ajtók, ablakok üresen lengenek .

Hajdanában sok lakója itt élt
sok gyermek egymást ölelgették
játszódtak vígan virággruppok közt
a vakolat ép volt ,ma holt buborék..

Egyeseknek még fáj, emléke meleg,
itt kergetőzött nagy gyereksereg
arcuk.testük lázban áttüzesedett
ma is keresik,ezt a varázs helyet.

Udvara akácos ,színes virág sorok
körülfogja a házat illatos virágpor ,
sok emlék kutat magának egy sort
lehet pont egy királyfi is itt lovagolt .

Ágbogas ösvénye gyermekévek nyoma
ma ásító gödröcske koravén magánya
akkori gyerekek ma már aggastyánok
visszavágynak oda, abba a virágházba .

Apróságok futottak nem is olyan régen
ma emlékek gőze fürdik békességben
este teát kortyoltak nagy kerek asztalon
szőke hajuk lengett angyal szárnyon.

Lassan lábuk másfele tért szabadon
rendre kiszöktek mindannyian a házból
de nincs közöttük egy sem ki ne gondolna
a boldogság ház, akácos udvar illatára