Összevisszaság

Fekete fátylat vontam magamon
körülöttem az idő fut a homokon,
mind lejjebb csúsznak az emlékek
és csattannak a szelíd rezgések.

Életemben csendben összefutnak
a múlt és jelen fátylai- árnyékolnak
körülöttem mindent kéken betakar
s zöld réteken tücskök hallgatnak.

Bágyadnak érzések,bénulnak kezek
álmatagon keresem a régi énemet,
mind naivabbak lesznek kérelmeim
azért mindig valamit akarok lesben.

Fontos vagyok, őrizem nyomom,
de a föld golyó kigurul alólam
és testemből perceim foszolnak
de magasban kéken ragyog a hold 

.

Lobogni szeretnék ,égni akár a láng
hajamat fújja a vadul tépő orkán,
legyek egy percig összevisszaság
mosollyal nézzem,mily fanyar e világ .[W.B.]