Szerencséd--WILHELEM
múlik szüntelen a végtelenbe
míg közönnyel nézel messze
a lemondás szemfényvesztésébe .
Mert lenge kődnek szürkesége
zűrzavaros bíbor ébrenlétben
vágyat forgat borúsan,szédülten
visszasírva az őrült messzeséget
Mert egy lüktető vágy erőlteti
vérző sebeidet , szótlan hidegen
s körülfogja téveteg kezekkel
s oly furcsa lesz a tükör előtted .
S mint őszi lombok széltől letörten
oly higgadtan fogadod keresve
a messzeség édes merengését
hol bársonyba fürdik a szerencséd.[W.B.]
Megjegyzések