Titkos osvények--WILHELEM

Csak úgy örvénylenek vadul felettem
a meghalt védelmek
csak tövisek ,bogáncsok kezei rajzanak,
a virágok védtelenek .

Csak rongyos borult sötétség ébred
hangok nincsenek 
és titkokkal megtelt sötét ösvények,
mik sehova visznek.

Mert mégis hova lettek a derűs utak
a termő gyökerek,
hova lettek a csengve örvénylő énekek
mik dobogtatták szívem ?

Es a gyöngy burokba simult selyem kezek
mik élettelenek ?
vajon merre rejtőznek a nektár énekek,
mik oly édesek.

Hova lettek az édenkertben összegyűlt
mézek
a száz szirmú szívekben vígan kinyílt
rózsa kelyhek ?

De már csak mosolygok a langy szélnek
holdfényes kékjében
simogatom tövises kinyúlt bogáncsokat
rémült sötétjében.

Ha már csak szavak szirmai hullnak csendben
tudom lelkem üres
és tágra nyílt szemmel nézem a békességben
a jövőt veszélyében .

Mert belém költözött a búval fedett csend
az éj szürke őszébe
szelíden mosolygok álmaim fölött tündérien,
és halkan dalolom énekem.[W.B.]