A régi formában

Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .

Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.

Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarjam össze agyam.

Nem akarok tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkot ,
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áldott..

Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dörgésnél,
vigyorgó bűneim lágy simogatása.

És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratodat
s megszólal bennem keverten ,
a szókimondás a régi formában ./W.B./