Jozsef Attilaról

JÓZSEF ATTILA VERSEI Nincsen apám, se anyám. Budapest. Genius. Nem tudom, ki ez a nyilván nagyon fiatal költő, akitől máig nem olvastam többet két-három versnél. Néhány hangjából az az érzésem támad, hogy Erdélyből kellett elszármaznia s mind beljebb, beljebb falom magam a könyvében. Senkire se hasonlító, üde frissességű talentum, kamaszosan hányaveti s egy-egy rátapintó szép szavával tudatalatti mélységekbe villant be. Fiatal ember, aki fiatalon megtalálta a maga hangját s a fiatalság tiszta dalát énekli. Csakúgy perzsel a szerelme s a lázadozásában van valami a fiatal kakasokéból. . Az egész világ ellen szól a ber- "zenkedése, amely őt kallódni engedi, mikor a szíve tele van kincsekkel. Csokonaira emlékeztet ez a gazdag kedély s játékos hányavetiségében Tamási Áronra hasonlít, de más, mint az egyik s más, mint a másik. Kézen fogva jár a természettel; egy vele, mint a földből fakadó fűszál. S formáiban valami új népdal születik, mely túl az elrontott, városivá mesterkedett népdal hangulatokon, őseire, a székelv nótákra üt vissza. Pár ilyen kedves kicsi strófáfat hadd idézzek belőle:
 Ringat:
 Holott náddal ringat
 holott csobogással,
 kékellő derűvel,
 tavi csókolással.


 Lehet, hogy szerelme
 földerűi majd mással,
 de az is ringassa
 ilyen ringatással.

Vagy itt a másik, tisztán összeremegő gondolatritmusokkal:



 Ha kerülsz, ne kerülj el messze,
 köténykéd lennék, ne tépj össze,
 dalocskád lennék, ne hallgass el,
 kenyérkéd leszek, ne taposs el.

Ügy érzem, nem is szabad elemző, tömbszilárdi kezekkel hozzányúlni ehhez a csipkekönnyed költészethez, annyira egymásból folyik és egymásba olvad, egyetlen egésszé. És minden versben az egész költő van jelen egyéniségével, szociális vonatkozásaival és nagy természetérzésével. És látszik a lépte is, ahogy egyre szélesedő munkatér felé igyekszik, ahogy keresi a feladatokat, az eljövendő, nagy költőhöz méltó feladatokat. Ma még gyerek, de fog még oroszláncrőyel ketrecet is rázni egész bizonyosan.\.              - Szentimrei Jenő  1929-