Metamorfozis---Wilhelem

Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok
inkább hogy idők alatt folyton változok,
mire nagy nehezen leírhatnám okom
már nem illik egyetlen szó se arcomon.

Gyorsan fut  az  idő, de dolgát megteszi
egyetlen napnyi hét,  akár mint egy év
s ha fölkelek már annyira más vagyok
egészen más mint ahogy tegnap este volt.

A tükör csak halvány igazolás arcomon
legföljebb vissza néz rám egy vérrokon
s mint akinek százszor megfaragták testét
érthetetlen metamorfózisai csak ellentét.

S alaktalannak lát buján  aki faragott
ami  folyton változik  a még változó
időkben, válaszom egy önkéntelen szó
 egy létező égi kép, pillanatig marcangoló.

S a hiteles látszat ma már csak ígéret,
hogy  elmaradozik  egyetlen reményem
s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet
az új  alakomban a múltam is szenved.