Karjaid meleg öble
karjaid meleg öble,
jó volna ha körülölelne
s nézhetném magam, szemedben ihletét.
Állok, előtted reszketve, kétségbeesve
békén fürkészhettem
benned s egyformán nézhettem
de csak a lényeg lényegét mondhattam el.
Kihűlt a láz: s én nem hiszek semmiben
arcomon csupa cirógató vágy,
nemcsak tüdőm zihál,
jámbor kapzsiságom: mindent magába zár.
Félelmem, mely eddig kifelé leselkedett
ma befele keresi melegséged
érzem még, ó érzem már hogy csak emlék
mindez, tompuló kép.
Győztem? nem győztem! Más verembe estem
de bennem kering véred,
kinőttem abból, ami most semmi se menthet
karjaid közt botladozom vesztességgel. [W.B.]
.
Megjegyzések