Nem kérdem---Wilhelem

A zöld erdőben ott,nem én szerettelek
ázott testem szerette benned az életet,
az életet, az erőt,rettenetes csodád
a szót, a drága szép szót:ifjúság,ifjúság.

A ritmus ami vitte  tested áttüzesített,
a kedvet mely  benned,bennem nevetett,
a színt, arcod színét,  ajkad pirosságát
mert az én ajkam vértelen s testem sovány.

Fiatal hamvas arcod borostás  mosolyán
fény szórta be a földet, lábad  erős nyomán,
veled együtt derült fel bennem a szerencsém
beteljesedett,közel éreztem magam hozzád.

Azóta is az ifjúság itt kering s nem kérdi
hogy lett volna szebb s én sem kérdezem
és hogy ezután hogy lesz, azt se kérdem
a szívem elvérezne a sok "miért" keserűen.

.