Egymagamban

Nem szűkölködöm szeretetben,
osztogatom mindenkinek  szét
kéjeknek boldog sóhajában
nyugtalan lelkem csak holtlét.

De engem csak hűs vigasz ér
szívem dermedt szíveket kér,
meddő szerelem mi megmarad
szívembe zárom és meghasad.

Mert akaratom nagy vágyában
szívem lángra gyúl avatatlan,
s loholó múlt másnapra talál
mi közöny volt könnyen elszáll.

Mindennap csak egy-egy sóhaj
a szép mától a holnapi napig
s meddő életem terhe  egy robaj
súlya apránként ream tapad.

És csak forog körbe- körbe
életem repedező vas kereke,
s nincsen tér sem idő közte
csak boldogságom törött össze.

Szivárvány íze van vágyamnak,
száz színben ring, oly súlytalan
ölelések, csókok forró lázában,
kéjjel hevítik szám várásában.