Vészharangok

Zord időknek tekert nyakán
csüngenek az évek száma ,
sápadt arcok száraz szájjal
tapogatóznak rideg éjszakán .

Fölhasadó láncok zörgése
reped, sisteregve szerte-szét ,
tüzes lánggal forrnak sebek
s nem simítja végzetes kéz.

Árva lány hajamnak kedve
csak leng a szélben zavartan,
szélben repül kócosan,tártan
s táncra perdülök nevetve.

Ébredeznek vad viszályok
csak úgy ringnak keservek ,
foltos zsebem arany tasak
hol fércelődnek történelmek .

Felemás időknek mélyén
károg sötét varjú sereg,
morcos hangjuk csupa érc
elpusztítja a békés bölcsesség

Éltető kincsek hangos útján,
hol zúgnak csendben harangok
mint hiányos zongora hangok
békét dalolnak, mi falsul kong.{W.B.}