Stopping by Woods on a Snowy Evening

Kié ez az erdő,de gondolom,
háza azonban a faluban van
nem látja, hogy itt állok
hogy nézzem, az erdőt tele hóval.

Kis lovacskám furcsákat gondolhat,
hogy házak nélküli helyen megállok
az erdő és a befagyott tó között
az év legsötétebb éjjelén,csodálkozom.

Megrázza a heveder harangjait
rám néz és kérdi: valami  baj van?
Más  hang nincs csak a szél sepri
könnyen  tovább  a fehér havat.

Oly  szép az  erdő , sötét és mély,
de ígérem,  csak magamban tartom,
több kilométert sétálok egyedül
sok kilométert mielőtt elalszom.


Whose woods these are I think I know.
His house is in the village, though;
He will not see me stopping here
To watch his woods fill up with snow.

My little horse must think it queer
To stop without a farmhouse near
Between the woods and frozen lake
The darkest evening of the year.

He gives his harness bells a shake
To ask if there is some mistake.
The only other sound's the sweep
Of easy wind and downy flake.

The woods are lovely, dark and deep,
But I have promises to keep,
And miles to go before I sleep,
And miles to go before I sleep.  Robert Frost