Novemberi tél---Wilhelem

Novemberi tél

Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék,

az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.

Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon.

A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen,
s a kert végében csak vadszőlő
díszesedik fehér dermedésben.
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,billentve fejét.

Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfelé
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]