Belefáradtam

Mikor még szerettük egymást
néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ ,
álmodozva néztük virágzását .

Külön kaput törtünk magunknak
örvendtünk a fiatal bátorságnak
eltereltük a köveket más útra
két kezünkkel emeltünk falakat.

Csendes órában nőtt a birtokvágy
zöldes- fekete volt ,rosszat jelentett
fákról madarak is minket figyeltek
tudták szerelmünk egy háború lesz.

Reggeltől estig földre szálltunk ,
magunk sem tudtuk egyre az okát
mindkettőnket marcangolt az önvád
hideg kezeink akaratlan szétvált .

Ma már tudjuk mindennek értelmét
játszottunk egymással  öröklétet
egyikünk jobban felülkerekedett
kihulltak csókunkból az érzelmek.

Lehet én voltam hibás , talán más
felrúgtunk több évek boldogságát ,
most mind sötétebb a ház ablaka 
virágjaink is hullnak szint fakasztva.

Belefáradtunk kemény harcunkba
szeget ütött a szomorú változat ,
feltör minden az én fáradságomba
de a világod még bennem maradt.

maradt. [W.B.]