Tudom ,hogy fáj--Wilhelem

Tudom fáj ,hogy néma lettem,
magam bátorítom érdekelten,
tudom csalódtál énbennem
de kérek egy kis türelmet.

Mert szebbnél szebb szavaim
már elfásultak kertek alatt ,
homlokomon gyűlt apró ráncok,
izzadtan kínozzák magukat

önzőségem átka értelmetlen ,
mert tartanálak mindig és örökre
keresném átkarolt gyöngédséged
de büszkeségem oly kegyetlen.

a forró éjszakáknak vánkosában
bújtatom szavaim maradékát
átkaroltan szépítem álmaimban
önnön szívemnek buja fájdalmát

nehéz teherként elviselném ,
ha rám nézel kutatva múltamat ,
vad viharos szelek vágyaiban
csillognak szemeid mámorban .

Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
másképp akartuk ,nem sikerült ,
elfáradtan töprengünk magunkban
ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg