Zavaros múló idő--Wilhelem

Felcsapó fény ring ide -oda feletted

lassú táncuk ragyogó csoda köteg

kavargó mozgások édes nyugalma közt

válladra fekszik a fény hűvössége.

 

Pókhálót köt rajtad az idő türelme

a szél lisztet fúj hajadba ,szemedbe

nem védheted magad múló percekben

 tűnő ifjúságod nem villog örökre.

 

Szeretnél visszafutni időben ,kutatsz

álmodban, lépéseidbe belebotlasz

a szomjúság még ég a száraz torkodon

szilaj harapások markolnak nyakadon.

 

Csalód magad ,más útra tereled éned

sóhaj csitítja forró lüktető szíved

felejted a bent rekedt szavakat végre

s gondolod hogy egyszer csak kiejted.

 

elfelejted mennyi igét akartál,súgtál

rád borult alkonyban, sötét lett a sugár,

csak hunyorgó lámpák égnek körötted

csak vibrálnak s te fiatalságra éhezel.

 

Lábaid egy irányba viszik némaságod

csípős szél fúj rajtuk remegő dallamot

hasztalan vesződsz ,lábad se kopogjon ,

 eltűnsz, mint a füst keresve csillagod.[W.B.]