Allj meg egy percre

Néha állj meg csak egy percre
emlékezz az ölelésemre
azt akarom hogy kegyelmezz
minden reggel ,minden este.

Oly csodás örömökkel telve
gyakran találgatom egyre -egyre
lesz -e majd újabb idő melyben
a percek hajnalba veszhetnek ?

Hányszor megpihentünk szeretve,
szorítottam kezed a hidegben
durva tapintású érdes tenyeredbe
ártatlanul simult lágyan kezem.

Néha ha zörgött az erdő sötétje
letérdeltél elém melegen öleltél
az éj árnyait kergetted messzire,
beszélgetni kezdtünk hol én, hol te.

Emlékszel-e halk ujjak győzelmére

mint harangvirág aprón csilingeltek
ujjaim közt ujjaid hűen keresték
a jelt, mi kéjes csókhoz vezetett [W.B.]