Forr bennem az élet

Figyelem magam, ahogy forr bennem
az élet,ha egyre az égre nézek
tegnap még egy kisgyermek voltam,
ma egy felnőtt lány a testemben.

Tegnap senki voltam, lebegtem
ma a jövőbe nézem két kedvesem:
egyik az egész csodás életem
ami minden hajnalon reám nevet.

A másik egy robusztus férfi test
aki éppen most karjaiba vesz,
mosolyog reám, s  a szemembe,
ajkamon nekem is mosoly dereng.

Furcsán bomlik ki az élet belőlem
tegnap meg álltam könnyek előtt
arra gondolok, hogy a történelem
végzete, elkerülhetetlen jövőt teremt.

Belekacagok a Napba és gondolom
hogy vége a télnek és nemsokára.
sétálhatok kedvesemmel a bomló
ruhájú fák alatt és magyarázhatók.