Aszalt szőlő leve

Szabadon élek ,szabad eszmékkel
hátamon nem tőrnek kíméletet
kinek nem inge, ne vegye magára
őszes fejemen leng a koronája.

Fájdalmam erősebb a szabadságnál
verességet kapok képzeletemben,
hihetetlen állok, táplál az enyészet
piszkos szomorúság az én életem.

Asszonyi kínomban magam fékezem
féltékeny zsákmány kérkedik bennem,
már őszülnek a mennyben ámító istenek
kitárják előttem magányos ösvényem.

Kis öreg asszonyok topognak előttem,
míg aszalt, szőlők sötét vért csepegnek
én is topogok közöttük fájó érdekekkel
kegyelmes alázattal szabadságot kérve. [W.B