Homéroszi himnusz--Wilhelem
s már ráncosodsz, mint a bús öreg,
ki a padon ül, múló dicső napjaiban
zavaros aggyal, köhögve pihen.
Körülötted új,nemzedék dala énekel
fehérek és feketék ajkáról zeng a szó
s mi mit akarunk? Maros es tenger élén
ahol néma őszi szelek halkan nevetnek.
Meghalt a lélek is! kimúltak himnuszok
nincs ki új himnuszt faragjon hazáról,
ember ki hozzon új hírt távoli országról,
aztán összeesik, mint egy herélt kos
Meghalsz Európa! Már üres tarsolyod
táplálék nélküli s vágyódva nézek
vadabb korokba és bokros tájakra,
ahol a barbár népek éneke süket.
Lányok kacagása terjed vad vizekkel
s felzeng az öröm ateista pusztákról,
mikor új táncos fiuk születnek újra
a nem csituló titkos szerelemnek.
Meghalsz Európa, senki nem vigyáz rád
s a lüke vándor is alig emlékszik már
fiatal időkre, mikor miénk volt a világ
s a zöld határon nyíltak a piros rózsák.nekel
Megjegyzések