Holtomiglag holtomig

Úgy nehezül rám szilárd előny,
körülöttem serény férfiak
önmagukkal elfoglalva,
de kíváncsiak egy női arcra.
Gondolatuk gyors, izgalmuk is,
bezzeg női kincs,
ha az ágy vetve van,
fura viszonyok,
durva mondatok,
külön szokások,
néha hánytató indulatok.
A pillanat mindig felér vékonyan
az ágy csúcsára,
felmérem magamban,
hogy más ne lássa,
hogy hagyjanak már békén,
hagyjanak magamra,
különben dühbejövők.
Végül is, ki sajnál egy nőt,
aki egyre cserél ezt, azt,
csak ő,
csak a nő tudja igazán,
hogy ki kicsoda,
a téboly és nyugalom
mindig megoldja,
mindig megtudja
az okot,
mert ok mindig van rá,
marad az ágy
s a kíváncsiság
s egy konzervatív vágy
holtig holtomiglan.