Változó tettek--Wilhelem

Keskeny derengés az égen
borús végtelen reggelen
s míg tenyereddel
simítod 
elfogultan testem
egymásba omlik tekintetünk .
Foszlik szavam a csendben
még elkapod az utolsó szót ,
változásra gondolok
magyarázkodnom kéne ,
de ölelés még összekapcsol
s évszakok harcától független
változó idők egyszerűségében
még rajtad csüng szemem ,
de vallomásomra gondolok
oly könyörtelen érdektelenséggel
fürkészi szemem a szemed .
Valami hirtelen megszakadt
asztalon kávé ,kékes cigaretta füstben
kínos beszélgetések
miközben csipke abrosszal szemezünk.
Az évek majd lassan visszalopják
életünk fanyar keservét ,
mindez lehetett volna másképp
meggondoltabb, ha az áldozatok
nem mi lettünk volna..
Azóta más asztalnál ülök
szememben itt is kéken száll a füst
kávémat megittam keserűn
most egyedül tűnődők 
kesztyűs kezem még hideg ,
de reád már rég nem emlékszem.
Élő testemből kihullt minden 
pupillám körül derengés
átvirrasztott éjszaka gyümölcse
olcsó visszamerengés ,
csak szoknyám lett fényesebb 
a sok ülés emlékére . {W.B.}