Várom a holnapot--Wilhelem

Úgy lengek,tengek,napokat
mint szélfútta levél,
ernyed a hűtlen akarat
lazsálok tétlenül.
Nem várok semmi diadalt
mi volt learattam,
két kezem összekulcsolom,
oly jól érzem magam,
ha senki sem zavar.
Oly hűtlen voltam s hitetlen
fáradtan remeg a kezem
talán észre sem vettem
üres lettem.
Elszállt minden élményem
a pillanat, mi égette bőrömet,
csak emlékként éltetem
s a hiányzó éveket,
magamba szívtam ,vérembe
és csodálkozó szemekkel
keresem
a dicsértetett eszményem
a színpompás években.
Sóhajom, mi száll feltörve
még ö sem ismeri értelmem
oly furcsa minden.
Elsodródott tegnapi énem,
ma már szédülten
átfogom a lüktetésem
behunyt szemmel
csak a mának szédülete
szakad fel nevetéssel,
mert, csak félelmetesen
várom a holnapom.[W.B.]